SZERENCSEJÁTÉK TÖRVÉNY ÉS ONLINE SZERENCSEJÁTÉKSZERENCSEJÁTÉK SZABÁLYOZÁSA AZ 1991. ÉVI XXXIV. TÖRVÉNY HATÁLYBALÉPÉSEKOR A koncesszióról szóló 1991. évi XVI. törvény (továbbiakban: Ktv.) 1. § (1) i) pontja alapján a szerencsejátékok szervezésére és működtetésére irányuló tevékenység koncesszióköteles, ezeket – ágazati törvény egyes tevékenységtípusokra vonatkozó eltérő rendelkezés hiányában – csak a törvény keretei között folytathatók. A szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Sztv.) a költségvetésnek a hazai szerencsejáték-engedélyesektől származó bevételeinek védelme érdekében hatálybalépésekor (1991. VIII. 16.) a 2. § (5) bekezdése az alábbiak szerinti szöveget tartalmazta: “Nem folytatható külföldön szervezett szerencsejátékban történő részvételre Magyarországon értékesítési, szervező, közvetítő tevékenység, valamint külföldi szerencsejátékhoz kapcsolódó reklám vagy propagandatevékenység.” A rendelkezés indoka nyilvánvalóan az, hogy valamely külföldön játszott szerencsejáték a magyar költségvetés számára bevételt nem jelent, így – tekintettel arra, hogy rendkívül nehezen deríthető fel, akadályozható meg, vagy szankcionálható a magyar állampolgárok külföldön folytatott szerencsejátékban való játékosként való részvétele – a szabályozás az ehhez kapcsolódó, könnyebben felderíthető, cselekményeket vette célba. A technikai akkori állása szerint ezen tilalmazott cselekményeknek a fenti bevételeket jelentősen csökkentő megjelenései könnyen ellenőrizhetők, elkövetői könnyen szankcionálhatók voltak, mivel a tilalmazott magatartások az elkövetők fizikai jelenlétét is igényelték (ez alól esetlegesen a külföldi műholdas televízió- és rádióműsorok jelenthettek volna komolyabb kivételt). Az Internet-penetráció növekedése, a világháló adta gazdasági lehetőségek kihasználásának elterjedése, az on-line szerencsejátékhoz kapcsolódó felhasználói előnyök (pl.: kényelem), az elektronikus fizetési rendszerek fejlődése a tilalmazott magatartásokhoz szükséges fizikai jelenlét követelményét meghaladottá tették. Egy szerencsejáték szervezési tevékenységet folytatni kívánó vállalkozás a szerencsejáték- és adószabályozás területén lehető legliberálisabb országban letelepedve a Föld bármely országába akadályok nélkül nyújthat például sportfogadási vagy kaszinó-szolgáltatást.
4. A 2001. ÉVI LXXV. TÖRVÉNY ON-LINE SZERENCSEJÁTÉKKAL KAPCSOLATOS MÓDOSÍTÓ RENDELKEZÉSEI A magyar jogalkotás először a 2001. évi LXXV. törvénnyel reagált a technikai fejlődés folytán előállt helyzetre, amely - beiktatta a távközlő eszköz fogalmát az Sztv. fogalommeghatározásai közé (Sztv. 37. § (17)), - tisztázva az esetleges korábbi bizonytalanságokat, rögzíti, hogy Magyarország területéről távközlési eszközök és rendszerek igénybevételével kizárólag a törvény rendelkezéseinek megtartásával lehetséges (Sztv. 1. § (4)), - távközlési eszközök és rendszerek által szervezett szerencsejátékban történő részvételre ajánlatok közzétételét a Szerencsejáték Felügyelet engedélyéhez kötött (Sztv. 1. § (5)) - a távközlő eszközök és rendszerek által történő szerencsejáték szervezési tevékenységre vonatkozóan az általános követelményeken túlmenően állapított meg speciális követelményeket (Sztv. 2. § (6)) A 2005. ÉVI LXXXIV. TÖRVÉNY ON-LINE SZERENCSEJÁTÉKKAL KAPCSOLATOS MÓDOSÍTÁSAI Az Sztv. fentiek szerint ismertetett rendelkezései vélhetően nem bizonyultak hatásosnak annak megakadályozásában, hogy egy külföldi államban letelepedett on-line szerencsejáték szolgáltató Magyarország területéről érkező tétet fogadjon el, még kevésbé zavarta a fenti szabályozás a magyar fogadókat abban, hogy otthonról indítsanak fogadást az Interneten keresztül. A jogalkotó figyelme így az ellátási lánc más szereplői felé fordult és megkereste azon szereplőket, akik részvétele nélkülözhetetlen a szerencsejáték lebonyolításában és szabályozással kontrollálhatók. A jogalkotó így szabályozásával a hozzáféréshez elengedhetetlen szolgáltatást nyújtó hírközlési szolgáltatókat, valamint a pénzügyi lebonyolításhoz szükséges pénzügyi szervezeteket vette célba. Ennek megfelelően az Sztv. 1. § (5) bekezdése az alábbiak szerint került módosításra: „Hírközlő eszközök és rendszerek által szervezett szerencsejátékban való részvételre ajánlatok közzétételéhez a Szerencsejáték Felügyelet (a továbbiakban: SZF) engedélye szükséges. Az engedély nélküli szerencsejátékban történő részvételre vonatkozó ajánlatok közzétételében, illetve elfogadásában a pénzügyi szervezetek és a hírközlési szolgáltatók nem működhetnek közre, ilyenekhez nem nyújthatnak technikai támogatást.” A PÉNZÜGYI SZERVEZETEKRE ELŐÍRT TILALOM A szükséges erőforrások csökkentésére megoldást jelenthetett volna olyan szabályozás alkalmazása, amelyben valamely orgánum elvégzi az on-line szerencsejáték szolgáltatók honlapjainak monitorozását, arról összegyűjti és tiltólistára helyezi azon számlaszámokat, amelyeket ezen célra használnak, s ezeket a pénzintézetek számára hozzáférhetővé teszi. Kérdéses, hogy a fenti szabályozás mennyire jelentene teljes körű megoldást, tekintettel arra, hogy a külföldi pénzintézetnél vezetett, Interneten keresztül hozzáférhető számlák tekintetében a szabályozás nem működne, illetve a játékosok számára sokkal kényelmesebb (nem szükséges külföldre utazni a számla megnyitásához) micropayment rendszerek (pl.: PayPal, E-gold) esetében is hasonló eredményt hozna. A HÍRKÖZLÉSI SZOLGÁLTATÓKRA ELŐÍRT TILALOM A 2006. évi LXXXIV. törvény kötelezettséget ró az Sztv. fogalomrendszerében “hírközlési szolgáltató”-ként meghatározott szolgáltatókra is. Az Sztv. közvetlenül nem határozza meg a “hírközlési szolgáltató” fogalmát, azonban a 37. § 17. pontjában definiálja a hírközlő eszköz és rendszer fogalmát: „Hírközlő eszköz és rendszer: bármely olyan eszköz és rendszer, amelynek alkalmazásával a játékos a törvény hatálya alá tartozó játékokban részvételi jogosultságot keletkeztető nyilatkozatot vagy cselekményt tehet. Ilyen különösen a címzett vagy címzés nélküli nyomtatvány, a szabványlevél, a sajtótermékben közzétett hirdetés megrendelőlapja, a katalógus, a telefon, az automata hívókészülék, a rádió, a videotelefon, a videotex (mikroszámítógép-képernyővel) billentyűzettel vagy érintőképernyővel, az Internet, az elektronikus levél (e-mail), a távmásoló (telefax) és televízió.” Amennyiben elfogadjuk azon értelmezést, amely szerint hírközlési szolgáltatónak minősül az, aki hírközlő eszközt vagy rendszert üzemeltet, úgy minden e-mail szerver üzemeltető, Access Provider, Internet Service Provider is a 4.1 pontban hivatkozott tilalom címzettjeivé válnak, így olyan szolgáltatók is, amelyek a 2001. évi CVIII. törvény (a továbbiakban: Ekt.) alapján közvetítő szolgáltatóként mentesülnének a felelősség alól. Az Sztv. ilyen, az Ekt. felelősség alóli mentesülést biztosító rendelkezéseivel ellentétes rendelkezései nehezen indokolhatók meg a vonatkozó 2000/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (a továbbiakban: EKI) által is elfogadott és figyelembe vett elvvel. A pénzügyi szervezetekre előírt kötelezettségnél lényegesen markánsabban jelentkeznek a jogi problémák, tekintettel arra, hogy a hírközlési szolgáltatóktól a fent idézett rendelkezés gyakorlatilag cenzúra alkalmazását írja elő. A rendelkezés megsérti a z EKI 15. cikkének (1) bekezdését, amely szerint: “(1) A tagállamok nem állapítanak meg a szolgáltatókat terhelő olyan általános kötelezettséget, amely szerint a 12., 13. és 14. cikk hatálya alá tartozó szolgáltatások nyújtása során az általuk továbbított vagy tárolt információkat nyomon kellene követniük, sem olyan általános kötelezettséget, amely szerint jogellenes tevékenységre utaló tényeket vagy körülményeket kellene kivizsgálniuk.” Az Sztv.-ben meghatározott közreműködési tilalom oly módon sérti a fenti, monitor-előírási tilalmat, hogy a fentiek szerinti szerencsejáték-tevékenységben való közreműködéstől való távolmaradás kizárólag abban az esetben teljesíthető, amennyiben a hírközlési szolgáltató folyamatosan meghatározott szempontok szerint figyeli a rajta keresztül lebonyolított forgalmat. Az EKI szűk körben lehetőséget biztosít a monitor-előírási tilalom alól az alábbiak szerint: “A tagállamok az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások nyújtói számára megállapíthatnak olyan kötelezettségeket, amelyek szerint azonnal tájékoztatniuk kell az illetékes közigazgatási hatóságokat a szolgáltatásuk igénybe vevői által folytatott, jogellenesnek vélt tevékenységekről vagy nyújtott információkról, illetve olyan kötelezettségeket, amelyek szerint az illetékes hatóságokkal, azok kérésére, közölniük kell azokat az adatokat, amelyek lehetővé teszik szolgáltatásuk olyan igénybe vevőinek azonosítását, akikkel, illetve amelyekkel adattárolási megállapodásaik vannak.” Tekintettel arra, hogy az Sztv. rendelkezései nem írnak elő tájékoztatási kötelezettséget, így elmondható, hogy az EKI alapelveivel nehezen összeegyeztethető az Sztv.-ben meghatározott közreműködési tilalom. REKLÁMTILALOM A 18 ÉVEN ALULIAK SZÁMÁRA A 2006. évi LXXXIV. törvény az Sztv. 1. § (6) bekezdését az alábbiak szerint módosította: „Szerencsejátékban - a 16. § szerinti nem folyamatosan szervezett sorsolásos játék kivételével - 18 éven aluli személyek nem vehetnek részt, valamint a szerencsejátékokhoz kapcsolódó reklám- vagy propagandatevékenység nem szólíthat fel 18 éven aluliak szerencsejátékokban való részvételére. A szerencsejátékhoz kapcsolódó reklám nem tehető közzé olyan sajtótermékben, amely alapvetően gyermek-, illetve fiatalkorúakhoz szól. A reklámtilalom megsértéséért a reklámozó, a reklámszolgáltató és a reklám közzétevője is felelős.” A rendelkezés előreláthatólag nem okoz problémát az elektronikus reklám esetében sem, amennyiben az akként kerül értelmezésre, hogy egy Internetes tárhelyszolgáltató, amennyiben a fenti rendelkezést sértő reklámot nem ő helyezi el, és megfelel a 2001. évi XXXV. törvény tárhelyszolgáltató mint közvetítőszolgáltató felelősség alóli mentesülésére vonatkozó követelményeknek, úgy ne legyen felelősségre vonható az Sztv. fenti szabálya alapján sem. 2007. január Dr. Kovács V. Gábor infokommunikációs szakjogász ügyvéd |
|
Kapcsolódó cikkek: Legújabb cikk: Kapcsolódó szakterületek: Összes cikk Összes szakterület Kapcsolat Főoldal |
|
Kovács V. Gábor Ügyvédi Iroda Dr. Kovács V. Gábor ügyvéd infokommunikációs szakjogász Telefon: 06-30 / 655-8458 Mail: kovacsvg@kovacsvg.hu |
|
Összes cikk >>> Szakterületek >>> Szakmai önéletrajz >>> Kapcsolat >>> Főoldal >>> |
|